2014. március 16., vasárnap

Zsefy Zsanett: Szakadt szálak

Mert beledadogtál az estbe,
keresztszemek foszlottak szét ujjaim alatt.
Visszabontottam mindent, amit éveken át
színes fonalakból vontam köréd,
hogy megtartsalak.

Ma letagadom azt is, hogy
Isten vezette kezem,
mikor ráhajtottam a napot az éjre,
hadd oldja fel a sötétet a fény,
s az egybeolvadt liláskékben
érintse meg velünk a földet az ég.

Mert beledadogtál az estbe,
csillagokból háromszöget
formázott fölénk a képzeletem.
Egyik sarkában én, másikban te ragyogtál,
s hogy rájöttem, a harmadik fénye
mivégből létezett,
szétszaggattam e csúf káprázatot.

Bár tudom, hiába.

Én szakadtan is megőrzök
minden egymásba öltött pillanatot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése