Versözön - kortárs költők válogatott versei

Kormos Kata: Hajnalok

Ízekre szedve fekszem rajtad,
alattunk a Föld ragyog;
a narancsos szűz, ha megcsillanna,
elűzné az illatod.

Selyembe ölelsz, magadhoz ragadsz;
felsejlő vágyban arc vagyok.
Szívdobogás, harmatos fagyban
és körbe-körbe hallgatunk.

Ujjadnak nyoma áramos fény,
szikrázó elbocsáttatás.
Hintázok a lelked leg-legölén,
hogy megszakaszt az elbúsulás.

Egy utolsó puha érem lennék
nyelved alatt, ha akarod.
Ciánkék illatok füstje mentén
végleg az ajtód mögött ragadok.