2014. május 22., csütörtök

Bíbor Kata: Földúton

Akkor is eső után volt.
Nagyanyám pászkát csomagolt,
üvegnyi bort, sót és sonkát,
mire Nap ült az égre,
hajamban szalag, blúzom csipke,
úgy indultunk a hegyre
földúton, a hídon át
ünnepi ruhában, ünnepi szívvel,
bíbic feleselt egy csízzel,
vagy széncinkék voltak, ma sem tudom;
és szomszédok jöttek, a hegyre fel
kaptattak, mint ki sorsot cipel
kosárban, súly húzta válluk;
Nagyanyám nem mondta, de láttam szemén
- könnyű volt terhem, éreztem én -
hit közé álmokat csomagolt,
s belém tán madár költözött,
akkor a hegyen, két harangszó között
Nagyanyám hite:
Nap ül az égre eső után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése