Versözön - kortárs költők válogatott versei

Ambrus József: Emlékeid partján

Gyerek ujjal érint meg a kezdet,
miért nem tiltottam le magam?
Beléd ugrottam mint a végzet,
s a bélelt csenddel alkudoztam.
Hajnalig ültem új emlékeidben,
dideregtem ábrándjaid partján
vágy-szemem mosolyod idézgeti,
amíg fölissza ízét a szivárvány.
Vérem megáll mint a képzelet
világító hitem most oly erőtlen –
alvó gyönyört kívánsz lélegezni,
éreztem – többet akartál belőlem,
de kezem tüzes virágokkal tele
éhes ujjal érint meg a szellő –
csillagok felszívnak az egekbe,
és beborítja világunk a felhő.
Mélységek barátja, társa a csöndnek,
kopott játékaid tartozéka lettem –
e vak földön bárki könnyen téved,
de józanodnak az ébredések bennem…