2014. április 2., szerda

Zsefy Zsanett: Dallá versellek

beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok nyárnak
csillaghullásnak

sóhajodban rezdül a világ
paplanom vagy tüzes vágy
leheleted míg rám simul
lopakodva jár a napsugár is

már fájón szürkül a szembogár
csak máz a fény a szempillán
felettem összeérnek a didergő hársak

futok kereslek sebzetten
nyomodban esetlen lettem
közönybe botlott
a ködbe burkolt bánat

asztalon gyűrött fecni várt
szemétben hányszor landolt
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'

most templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz

de ülj ide hozzám ne is szólj
hangtalan maradj imámban

torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj kicsit mellém ölelj át

mert nélküled vége a világnak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése