Zsefy Zsanett: Dallá versellek
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok nyárnak
csillaghullásnak
sóhajodban rezdül a világ
paplanom vagy tüzes vágy
leheleted míg rám simul
lopakodva jár a napsugár is
már fájón szürkül a szembogár
csak máz a fény a szempillán
felettem összeérnek a didergő hársak
futok kereslek sebzetten
nyomodban esetlen lettem
közönybe botlott
a ködbe burkolt bánat
asztalon gyűrött fecni várt
szemétben hányszor landolt
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
most templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
de ülj ide hozzám ne is szólj
hangtalan maradj imámban
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj kicsit mellém ölelj át
mert nélküled vége a világnak
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok nyárnak
csillaghullásnak
sóhajodban rezdül a világ
paplanom vagy tüzes vágy
leheleted míg rám simul
lopakodva jár a napsugár is
már fájón szürkül a szembogár
csak máz a fény a szempillán
felettem összeérnek a didergő hársak
futok kereslek sebzetten
nyomodban esetlen lettem
közönybe botlott
a ködbe burkolt bánat
asztalon gyűrött fecni várt
szemétben hányszor landolt
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
most templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
de ülj ide hozzám ne is szólj
hangtalan maradj imámban
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj kicsit mellém ölelj át
mert nélküled vége a világnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése