2014. március 15., szombat

Ambrus József: Ébresztő

Gyűlölt, szenes testünk összerezzen
a beteljesülés részeg mámorától,
csókjaidban magamat elfeledem,
üstökös fény szivárog a nyárból.
Aludt a lelkem - fölkeltetted őt,
fanyar ízt ad csókos versemnek,
nem maradhatunk tovább ingatag,
amíg a lopott ölelések édesebbek.
Hazug múltadból most kell fölébredj,
mert érted sem állnak meg a napok, -
vigyázz, mert amíg alszol, eltelik az élet,
és meghalsz, mire fölkelne hajnalod.
Bús ajkadon jajongva sír az Élet,
minden ígéret szépen elszivárog,
és szertefoszlik végleg küldetésed,
amíg magad játszva prezentálod.

Kitépte tüdőmet a részeg kiáltás,
ne född be hangomat korommal,
ne oltsd ki lelked szomjúságát
a múlandó komédiák forintjaival...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése