Versözön - kortárs költők válogatott versei

Ambrus József: Kiszáradt öböl

Minden szót ki szabad mondani,
robbanjanak a félig tákolt falak,
repül a kor - igyekezz -, eltipor,
csak a látvány, ami megmarad.
Csupasz éden-fák, kifosztott életek,
bilincsbe vert fogolyként tartanak;
piciny alkatrész, nagy gépezetben
hallgat a szó, elszáll a gondolat.
Vágyak hulláma mossa lábadat,
hamis akarat őrzi világod -
gyáván megbújva nádasok mélyén,
színes abroncs tartja össze álmod...

Téged akar hideg és forróság,
napfény örvénylik üszkös lelkedből,
torz alakban fojtott szenvedély
fényeit issza fel egy kiszáradt öböl;
mert csókolni csak ajkakkal lehet,
óvatosnak indult minden pillanat,
de a lélek csókja szenvedélyesebb,
berobbant minden felhúzott falat.

Ma még fájnak a tegnapi örömök,
hazug ítéletet hoztak felettem -
lidércek rágják bilincses sorsomat,
és kóbor vérfarkasok eledele lettem...