Versözön - kortárs költők válogatott versei

Ambrus József: A levegő vére
A költő lelkedbe lát,
hogy merre dőlnek a falak,
hallgatag könyvek közé
tántorít, a kiömlött pillanat
s ami belőlem szivárog,
érzem minden összetör,
hallgatok, s józan elveket
olvaszt ablaküvegre az ököl.

Talpig futkos a kacagás,
jönnek velem végezni,
csontjaimat ropogtatják,
de nem tudok megnyugodni,
mert szétszórt aranyszilánk
suhan át, unottan, józanul,
ne tépődj, átkozódj a bajért,
az ember vékony bőrén tanul.

Törölj minden veszteséget,
szánalmat senkitől sem várok,
mindenkiben van mellékutca,
keresem költöző délutánod,
tél közeleg, dér vagy harmat,
a hallgatás csöndjében égek,
rám törnek a hitvány sugarak,
s általa bomlik ki az élet

és láthatatlan a levegő vére,
homlokod ékköves pánt,
darált kedvem napba téved
egy kiömlött pillanat gyanánt.
Ó évek, vágyak, veszélyek,
az óceánt naponta átszelem,
bennem nőtt zuhanó hatalmak
vérével telik meg a verem...