Versözön - kortárs költők válogatott versei

Bíbor Kata: Parti buckák

Homok finomságú nappalokba nyúlok
ujjaim között úgy peregnek el
s lágy tenger habja csókolja bőröm
egyedül, a parton a messzeség ölel.

Távolba vesző gyermek kacajt hallok
tenyerébe sodor az elmúlás
jaj, bár merném a hullámokat szelni...
kínlódás lenne, nyűg próbálkozás.

Egy buckán ülök átkulcsolt magammal
a nap belém égett, s én benne olvadok
mosolyomban elfut egy integető gyermek,
messze jár. Nekem csak álmokat hagyott.

(2010. március 7.)