Versözön - kortárs költők válogatott versei

Bíbor Kata: Ölelés

Lélegzetelállító, ahogy szemembe mozdulsz
befészkelődöm az itt vagy gondolatba
rádfonódásommal ejtelek foglyul
simuló elmém: örömarcod rabja.

Könnyű képzeletem mellkasodra omlik
behunyt pillákon túl ring az ölelés
itt vagyok én is, énemből a jobbik
mostoha magam a bíbor ködbe vész.

Ágyat vet a vágy, felrázza vánkosunk
lenge takarónk lehullik a földre
ruháink mellé, a távol távol zúg
egymás akarása kapaszkodik össze.

(2010. június 13.)