Versözön - kortárs költők válogatott versei

Bíbor Kata: Felszakadt

Éj voltál, hosszú koroméj,
ablaktalan sorház, betonfalak,
mellkasba szorult levegő,
sosem kértél: tartsalak.

Visszafordulni nincs idő,
nincs hová, ahol csak sejtelek,
míg éj voltál, hosszú koroméj,
a sötét messzire kergetett.

És te sosem kérdezted, mért futok,
előled meddig, hogy nem szabad,
szólhattál volna, mint apa, a jó,
lehettél volna pirkadat.

Minden változik és velünk az éj,
az ember így utólag bölcs lehet,
még helyedet keresem, magamba
tűlevelekkel öltelek.