Versözön - kortárs költők válogatott versei

Ferenczfi János: Mint kavics

Ha egy régi házban jársz,
Hol málló falak állnak,
Füleld a suttogást!
A múlt üzen a mának.

Mint föld mélyén kövülve,
A hajdan elmúlt élet,
A falak közt csapongnak
A rég hangzott beszédek.

Hol fal állt, helyén csak rom.
Sok-sok leomlott orom,
S kidőlt kapu szárnya, -
Tán egy új szóra vár ma.

De lám, szavam csak dadog,
Botló, torzó mondatok,
Mit el nem mondhatok,
Életre, rút halálra

Űznek, - kiszemelt vadként,
Hogy elmondjam, gagyogjam,
Szentül és őrültként,
Nyúzva, ölve önmagam:

Leszek rom, múló anyag.
Megárad és elapad
Az idő, - vad folyó,
S mint kavics, formálódik

Mélyén a szó...