2014. március 17., hétfő

Ferenczfi János: Tenyérbe zárva

Bordák rácsa közt csapong szívem,
Pillangó szoros tenyérbe zárva.
Gyöngéd ujjaid... Kegyetlenem!
Lelkemben az öröklétnek ága...

Lüktet mélyen, és magasba tör,
Tűztavak forró, fehér virága.
Halálból születve üdvözül,
Hunyt szemem a mindenségre tárva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése